A részletfizetésről szóló írások mellett ki kell térni a részletfizetés tilalmaira, korlátozásaira is, s bár szerencsére a tilalmat jelentő jogszabályi rendelkezések messze szűkebb területet ölelnek fel, bizonyos esetekben adós mozgásterét jelentősen beszűkíthetik.
Mikor nem lehetséges a részletfizetés?
Összeszedve a Vht. részletfizetést kizáró (vagy megszüntető rendelkezéseit), az alábbi eseteket sorolhatjuk fel:
A részletfizetésről rendelkező 52/A §-ban az első korlátozást megfogalmazó jogszabályhely az (1) bekezdés a) pontja: eléggé egyértelmű jogszabályi tilalom olvasható ki a rendelkezésből, mely a részletfizetés köréből kiveszi az adóvégrehajtásos ügyeket, így az adótartozás és az adók módjára behajtandó köztartozás esetében részletfizetési megállapodás nem köthető meg (bár ezen rendelkezés nem zárja ki, hogy adós részletekben teljesítsen).
Az 52/A (5) bekezdésben rendelkezik a jogalkotó arról, hogy végrehajtó milyen esetekben kell, hogy módosítsa/visszavonja részletfizetést megállapító jegyzőkönyvét. Ezekben az esetekben egyrészt megnyilvánul végrehajtást kérő rendelkezési joga (ha a végrehajtást kérő nem ért egyet a tartásdíjra, munkabérre vagy vele egy tekintet alá eső követelésre engedélyezett részletfizetéssel, vagy ha a magánszemély végrehajtást kérő úgy nyilatkozik, hogy létfenntartását veszélyezteti a részletfizetés), másrészt olyan körülmények következnek be, melyek szükségszerűen vezetnek a részletfizetés megszűnéséhez (gazdálkodó szervezet végrehajtást kérő ellen pedig csőd-, felszámolási vagy végrehajtási eljárás van folyamatban).
A következő bekezdés (6) is korlátozást tartalmaz. Bár elég ritkán előforduló esetről van szó, álláspontom szerint – egyezően a részletes törvényi indoklásban leírtakkal- vitatható a rendelkezés létjogosultsága, hiszen, ha megfizette volna a lejárt részleteket az adós, nem lenne végrehajtás ellene. Így most, ugyanazon részletfizetési lehetőséget kapja meg, amit egyébként (végrehajtási eljárás előtt) sem teljesített. A részletfizetés megállapításának lényeges kritériuma továbbá az is, hogy adós a szerződés szerinti lejárt részleteket megfizesse, ennek ténye előfeltétele a részletfizetés megállapításának.
Lényegében adós mozgásterét szűkíti a Vht. azon rendelkezése is, hogy részletfizetés csak valamennyi ügyben adható. Mindent vagy semmit, mondhatnánk, hiszen adósnak meg kell birkóznia az összes ügyének részletfizetési terhével, hogy elkerüljön súlyosabb kényszercselekményeket. E rendelkezésnek kifejezetten hitelezővédelmi indokai vannak, hiszen az adós a végrehajtást kérő hozzájárulása nélkül is kaphat részletfizetési kedvezményt a Vht. 52/A-B. §-a alapján, amelyet követően az eljárás szünetel, és a végrehajtó további intézkedést nem tehet az ügyben, így, ha az adós többi végrehajtási ügyében időközben a vagyontárgyai értékesítésre kerülnek, a részletfizetéssel érintett ügy végrehajtást kérőjének követelése nem nyer kielégítést, és az ezt követő részletek teljesítése is bármikor abbamaradhat.
A részletfizetés korlátozásának egyik leginkább szembetűnő megnyilvánulásai maga a jogszabályban rögzített idő és értékhatárok, így a kis összegű követelések 500.000,-Ft (zálogjog megléte esetén 1.000.000,- Ft) értékhatára, a részletfizetés engedélyezéséhez kapcsolt 2.000.000,- Ft-os értékhatár (zálogjog megléte esetén 3.000.000,- Ft) valamint a részletfizetés megállapításának időtartamai – mely utóbbi korlátozás a végrehajtást kérő hozzájárulása esetén adós részére hosszabb részletfizetési időtartam meghatározásával felülírható.
További kritériumként tesz említést a Vht. a részletfizetés engedélyezésének gyakoriságáról. A részletfizetés, mint fizetési kedvezmény a végrehajtási eljárásban (végrehajtó által) egyszer adható, annak elmulasztása esetén adós részére végrehajtó részletfizetést már nem állapíthat meg. Ez elég szigorú rendelkezés, hiszen, ha adós több ügyben is részletfizetéssel teljesít, s egyetlen ügyében is mulaszt, akkor valamennyi más ügyében megállapított részletfizetés is megszűnik? Elvileg igen. Nem zárja ki azonban a Vht, azt, hogy adós, részletfizetési kötelezettségének mulasztása esetén ne fordulhasson végrehajtást kérőhöz újabb, részletfizetést kérve, ennek elbírálása lényegében végrehajtást kérő diszkrecionális joga.